9. nap - julius 15. - pentek
Dorbezolas Pragaban.
10. nap - julius 16. - szombat
Praga - Rakovnik [82 km]
Dorbezolas utani keso keles utan 1 korol indultunk. Egy kis keresgeles utan egy kisboltban
vasaroltunk (ott is kinaiak voltak), es egy szep sziklahasitekban levo tavacska partjan
kiadosat ettunk.
Pragabol nem lehet kijutni!
Semmibe veszo bicikliutak, bevasarlokozpontok, lakotelepek, es kulvasori ronak kozt
bolyongtunk egy hasznalhatatlan terkeppel.
Miutan nagy nehezen kijutottunk, bicikliut hijan varosrol varosra haladtunk nyugat fele.
Rakovnik utan, mivel sotetedett, elkezdtunk szallast keressni, es egy to partjan tokeletes
szallashelyet talaltunk, habar emelgetni kellett a bicikliket egy csatornan at. Zacskos
tesztat vacsoraztunk kukoricaval, ami nagyon jo, es finom volt.
11. nap - julius 17. - vasarnap
Rakovnik - Krasno [86 km]
Reggel 10 km megtettele utan Jeseniceben reggeliztunk, nem igazan tudtuk, merre menjunk, es
kerdezoskodes alapjan mentunk nyugat fele. Egy srac, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk,
magyar belpolitikarol kerdezoskodott. A taj egyre hegyesebb lett, szep videken haladtunk
falurol falura. Egy kis faluban soroztunk egyet, majd egy bicikliuton mentunk tovabb, ami
saros ufoldton kapaszkodott fol a hegyre, es az erdo kozepen meg egy markolo is bontotta. 20
km-t tettunk meg, es a csapat moralis melypontra kerult. Az aznapi cel (a hatar elerese)
egzre kilatastalanabba valt. Miutan vegre szilard utra ertunk, hidfeg lett, fujt a szel, es
nehezen talaltunk utakat, nagy keruloket tettunk. Beertunk e ehgyek koze, es elkezdett esni
az eso. Egy hosszu emelkedon mentunk folfele, mindenunk teljesen szetazott. Beerve Krasnoba,
egy buszmegalloba huzodtunk, es egy babkonzerv utan ugy dontottunk, a buszmegalloban, a fo
teren ejszakazunk.
12. nap - julius 18. - hetfo
Krasno - Roslau (D) [kb. 100 km]
Reggelre nem nyalogattak el a patkanyok az edenyeinket. A falusiak ovatos tavolsagtartassal
kezeltek taborunkat. Nagyon hideg volt.
A faluban reggweliztunk, aztan lejtokon zugtunk borongos, hideg idoben. A sebessegmeronek
nem volt kedve mukodni, ezert nem tudtuk pontosan, mekkora utat tettunk meg. Tovabbra is
falurol falura haladva konvergaltunk a hatar fele. Cheb varosat keresve iparteruleteken
mentunk keresztul Volt, ahol egy tobbmeteres godor hasitotta keresztul az aszfaltozott utat.
Nagynehezen beertunk Chebbe, es elvertuk a maradek koronainkat a Tescoban. Eleredt az eso, a varost pedig utkereses miatt nem siekrult elhagyni. Egyre inkabb ugy tunt, hogy Csehorszag,
aki azelott szereto keblere olelt minket, most nem hajlando elengedni bennunket.
Kiszemeltuk az Eger nevu folyot, elindultunk mellette, de egy kenus azt mondta, hogy az egy
masik folyo, es rossz iranyba megyunk. Kesobb masvalaki azt mondta, hogy az az Eger.
Csodaval hataros modon kijutottunk Chebbol, es kisvartatva elertuk a nemet hatart. Miutan
atpisiltunk rajta, Hohenbergen keresztul elmentunk Selbbe, ahol megtalalni remeltuk az
EuroVelo 4-es utvonalat, de sajnos nem akadtunk ra. Megint esni kezdett, es tanacstalanul
beultunk egz McDonald's-ba. Elhataroztuk, hogy elmegyunk a Majnaig, es kovetni fogjuk, kb.
Kulmbachtol. Aznap este Roslauig jutottunk, ahol az orszagut mellett, a fak mogott, egy
fuves reten vertunk tabort.
13. nap - julius 19. - kedd
Roslau - Zapfendorf [kb. 110 km]
Nagyon hideg volt reggel, ezert a 6 koruli ebreszto utan visszaaludtunk, es csak fel kilenc
korul siekrult felkelni. Kellemes gurulassal indult a nap, Gefreesben reggeliztunk, aztan
elertuk Kulmbachnal a Majnaosszefolyast. Ezt megnezni egy kis kiterot jelentett, de megerte,
mert egy szep kis tavat is talaltunk szabadstranddal, ahol megtisztalkodtunk, es a Majna
eredesenel barackot ettunk.
A Majnamenti Bicikliutra erve jo minosegu, sik uton talaltuk magunkat, amire Ausztria, es a
Duna ota nem volt pelda. Ez nagyon jot tett a Csehorszagban cafatokra szaggatott, es
meggyotort lelkunknek, es uj motivacioval vagtunk neki az ujabb videkeknek.
Szep lassan rank esteledett, nem volt mit ennunk, igy beultunk egy etterembe.Ettunk egy
ciganypecsenyet, ittunk egy sort, mire eleredt az eso. Behuzodtunk a ponyva ala, az 50-es,
60-asokbol allo nemet tarsasag melle. Mikor kiderult, hogy Magyarorszagrol jottunk, mi
lettunk a falu sztarjai. Az is kiderult, hogy egy holland hazaspar is ul koreinkben, akik
egymassal osszeveszve probaltak tanacsot adni, merre menjunk tovabb. Az egyik bacsi
megjelent egy kor palinkaval. Ezutan az eso igazan rakezdett, es mar nagyon sotet volt. Nem
tudtuk, mi lesz, de jol ereztuk magunkat, mikozben rendeltek nekunk meg egy sort. A bacsi,
aki a palinkat hozta (mint kesobb kiderult, Armin Lang), felajanlotta, hogy toltsuk nala az
ejszakat. Ezt koszonoeteket halmozva elfogadtuk, s atseteltunk hozza, ahol megfurodhettunk,
es rendes agyon, takaro alatt mely alomba szenderedtunk.
14. nap - julius 20. - szerda
Zapfendorf - Heugrumbach [120 km]
Armin reggel nyolckor reggelivel vart. Lekvarral, nutellaval, meg minden foldi joval. Az
eperlekvar nagyon finom volt. Finom kave is volt, zsomle, perec, tobbfele felvagott. A
kommunikacio kicsit nehez volt, de azert probaltunk beszelgetni. Kiderult rola, hogy 56
eves, a hadseregnel szolgalt, de mar nam dolgozik, van egy lanya, es egy felesege, aki mar
nem el.
9 korul utnak inditott minket, szerencsere nem esett, igy jo tempoval folytattuk utunkat a
Mainradwegwen. Egy kisvarosban ebedeltunk, ahol elkapott egy 10 perces eso, de szerencsere
eppen a boltban voltunk. Kitalaltuk, hogy Werneck iranyaban le tudjuk vagni a Majna egy igen
nagy kanyarulatat, sporolva ezzel kb. 100 km-t.
A varttal ellentetben a levagas nem jart nagy emelkedovel, sot a Wern patak menten egy
bicikliuton tudtunk menni, szep falvacskakon keresztul. Itt ert minket az este, igy a foldek
kozott tabort vertunk. Egyszer azt hittuk, megtamad minket egy transformer, de csak egy
traktor nyitotta szet fenyegetoen permetezo karjait, mikozben felenk jott. Lattunk egy
holegballont is, aztan elaludtunk.
15. nap - julius 21. - csutortok
Heugrumbach - Aschaffenburg [97 km]
Keson siekrult felkelni, es megegyeztunk, hogy a Majnat elerve fogunk reggelizni. Kb. 30
km/t haladtunk, mikot Wernfeldnwel elertuk a folyot, a Wern patakot kovetve. Kozben modern
parasztokat lattunk. Wernfeldben kicsit nehezen talaltuk meg a boltot, de utana olzan
kiadosat reggeliztunk, hogy mind a hamrman rosszul lettunk. Kis pihenes es szenvedes utan
elhataroztuk, hogy tovabbmegyunk, es Lohrnal megint letertunk a Majnatol, es Aschaffenburgba
egyenesen menve megegy nagy kanyart levagunk. Gemunden a Majnanal, es a folyo kanyarulata a
gyumolcsosokkel nagyon szep volt, de kezdtek megjelenni a hegyek.
Lohrnal kineztunk egy turistautat. Eleg emelkedos volt, es murvas, de jo iranyban haladtunk.
Sajnos hamar kiderult, hogy nem bicikliseknek valo, amikor egy hegyoldalban a sarban kellett
feltolni a bicikliket egy igen meredek emelkedon. Ekkor visszamentunk a 26-os utra. Kicsit
szenvedtunk rajta, de alacsonyabbrendu utakra leterve talaltunk egy bicikliutat, ami a
megfelelo iranyba ment. Az elmelkedo, varakozasainkhoz kepest hamar lejtobe ment at, es
Aschaffenburgig gurultunk. Ott nem a legoptimalisabb uton ertuk el a Majnat, igy messze volt
az estere kiszemelt Klein Ostheim. Aschaffenburgot elhagyva a Majnaparton aludtunk
tavvezetekek alatt, rengeteg varju tarsasagaban. Akkor meg ugy gondoltuk, hogy Frankfurt
arnyekaban vagyunk, es stilusosan frankfurti virslit vacsoraztunk.
16. nap - julius 22. - pentek
Aschaffenburg - St. Goarshausen [158 km (!)]
Korai kelest sikerult abszorvalni, es elhataroztuk, hogy a kozeli Frankfurtban reggelizunk.
A Majnamenti Bicikliuton a jo idoben nagyon jo tempoval tudtunk haladni, de Frankfurt csak
nem akart kozeledni. Ki sem volt irva sehova. Kezdett nzilvanvalova valni, hogy Frankfurtot
elbontottak, vagy talan soha nem is letezett.
11 elott nem sokkal megis folsejlettek a tavolban a felhokarcolok, es 11 korul 50 km
megtetele utan sikerult elernunk a nagyvarost, ami tele volt furcsa, kacsaszeru allatokkal.
A belvarosba erve ImRe rosszul erezte magat a melegito, es a zokni-szandal miatt. A
felhokarcolok arnzakaban egy bodebol vettunk pizzat es kavet. Talalkoztunk magyar
munkasokkal is.
1 ora korul elhagytuk Frankfurtot, majd kb. 30 km. megtetele utan Mainznal elertuk a Majna
torkolatat. Fotozkodunk egy kicsit, es szedret ettunk, aztan a Rajnaparton folytattuk
utunkat. Utkozben nagy vitorlaskikotoket, es hidakat lattunk. Megallapitottuk, hogy a
Rajnanak eros a sodrasa, es felelmetes. Rudesheim utan gzonyoru, szuk volgybe ert a folyo,
Wachauhoz hasonloan minden kanyarban egy var allt, s emberfeletti meredeksegu hegyoldalakon
szolot termesztettek. Esteledett, es feltunk, hogy nem talalunk szallast, mert hosszu
kilometereken keresztul bal oldalt folyo, jobboldalt szikla volt.
8 ora korul megis sikerult egy fak kozotti fuves teruletet talalni, ahol valami tavoli
koncert zajara nyugovora tertunk.
17. nap - julius 23. - szombat
St. Goarshausen - Bonn [116 km]
Koran, ismet 6 orakor akartunk kelni, am a hideg idore valo tekintettel ez nem sikerult,
haromnegyed 10-es ebredest sikerult elernunk. Ez kicsit problemas volt, mert Rudiek
ismeroseinek (Erikanak, es Joachimnak) delutan 5-6-os erkezest igertunk. Egy kis rjnamenti
falu Lidl-jeben reggeliztunk, meg Koblenz elott joval, majd nekivagtunk az utnak. Szurke ido
volt, es altalanos motivalatlansag, melankolia volt jellemzo rank. Az utat egy kis falucska
dobta fol, ami szakasztott olyan volt, mintha egy fantasybol rangattak volna elo. A meretek
azt sugalltak, hogy egy bekes, felszerzetek altal lakott telepulesrol van szo, melyet a
falubol kierve az is megerositett, hogy egy tipikus hobbitfesztival latvanya fogadott.
Utana meg mentunk egy darabig, majd Erikaekat felhivtuk, s kozos megegyeyes alapjan a Rajna
tuloldalara kompoztunk, mert a hid tul messze van. A komopozas Rudiban es ImReben egy kicsit
rossz szajizt hagyott hatra, hisz leszamitva a pozsonyi ebedes kiterot (ahol lifteztunk) az
egesz utat a hazunkbol sajat eronkbol, kozlekedesi eszkoz hasznalata nelkul tettuk meg. De a
hid tul messze volt...
Ahogy atkompoztunk, a tuloldalt rogton Bonn fogadott minket. Kisebb iranytevesztes utan
vegul megtalaltuk Erikaek hazat, aki hatalmas kedvesseggel, es divergalo mennyisegu finom
etellel fogadott minket. Vegre ismet melegvizben furodhettunk, s szobankba erve egy altalunk
reg elfeledett butordarabbal is szembesultunk. Melyen atszellemult fejet vagva radobbentunk,
hogy tudunk dolgokat rakni az asztalra. Szennyeseinket ki is moshattuk, amiket egy kedves
szomszed at is vitt magukhoz, hogy masnap reggelre megszaristsak.
Kivancsiak voltunk, hogy vajon mennyi van hatra az utunkbol. A terkepet nezve megdobbenve
lattuk, hogy legvonalban kb. 220 km. Ugy saccoltuk, hogy ezt kb. 3 nap alatt tesszuk meg.
18. nap - julius 24. - vasarnap
Bonn - Grevenbroich [90 km]
Mivel Erika elozo este rankparancsolt, hogz 10 elott ne jojjunk le, probaltunk sokaig agyban
maradni, es ez sikerult is. 11 korul mentunk le reggelizni, ami hasonloan boseges es
sokszinu volt, mint a vacsora.
Pakolas es utbaigazitas utan Koln fele indultunk. Racsodalkoztunk a hatalmas iparvidekre a
szemerkelo esoben. Kolnben megneztuk a domot, aztan Venlo fele vettuk az iranyt a kolni
torok negyeden keresztul, ahol ettunk egy nagyon jo donert. A kesoi undulas miatt ekkor mar
este 6 volt. Ayrant ittunk hozza, ami nem volt jo, de olzan rossz sem volt azert. Mivel
esett az eso, kaptunk ajandek teat.
Tovabbindulva elhagytuk a varost, es DZSDZS nemsokara defektet kapott. A negyedikat az uton,
de az elso alkalommal az elso kereken. Az eso miatt egy hid alatt javitottuk, mikorben ImRe
az esoben Rozival telefonalt.
Meg tekertunk az esoben egy kicsit, de hogy ne esteledjen rank, 8 korul szallast kerestunk.
Szomoruan konstataltuk, hogy a roszto tonkrement, de azert jol aludtunk.
19. nap - julius 25. - hetfo
Grevenbroich - Nijmegen (NL) utan [most nem emlekszunk, mennyi, de sok km. Majd megkerdezzuk ImRet]
Reggel ImRe gonosz volt, igy hamar felkeltunk, es rovid tekeres utan a grevenbroichi Lidlben
reggeliztunk. A kimondhatatlan nevu M betus varos fele haladtunk. Kicsit kavarogtunk, de
sikerult tartani az iranyt. Elmeletileg mar a nemetalfoldon voltunk, de eleg dimbes/dombos
volt a taj. Venlonal leptuk at a hatart, es rogton csodalatosan kiepitett bicikliutakat
talaltunk, es orvvendeztunk. Joachim sugallatara megkerestuk a Maas folyot, es mellette
folytattuk utunkat teglaepuletes, teglautcas favakon at, egy darabig az orszagut mellett,
majd a birkafoldeken keresztul, a toltesen.
Mindnyajan meg voltunk illetodve, hogz Hollandiaba ertunk, de meg mindig nagyon tavolinak
ereztuk a celt. Merglepodtunk azon, hogy - habar Hollandia is olyan kirakatszeruen tokeletes
volt, mint Ausztria -, a kisebb varosokban is pezsgo elet van. Mikozben megalltunk egy
kisvarosbe peksutizni es bavasarolni, megint ossZetalalkoztunk ket magyarral.
Tovabbindulva a Maas folyo menten megfejtettuk az addig kaotikusnak tuno bicilkis
jelzeseket, es kis falvakon keresztul kanyarogtunk a holland tajon.
Mivel minden apro terulet ki van hasznalva, korbe van keritve, kicsit aggodtunk a
szallaskereses miatt, de a Maas egy obleben, a kikoto mellett idealis taborhelyet talaltunk.
Homokos part volt, jo hely a satornak, es egy felig foldbeasott betoncso, amin uldogeltunk
egy darabig. Neha loveseket hallottunk de nem annyira zavartak minket. Neha motorcsonakoztak
az obolben. Jot vacsoraztunk, sotetedes utan terveztunk satrat verni, de az eso megsurgette
a dolgot. Felallitottuk, es lassan elaludtunk.
20. nap - julius 26. - kedd
Nijmegen - Hoek van Holland [170 km (!!)]
A terv szerinti utolso napon hideg reggelre ebredtunk, fel het korul. ImRe megint gonoszan
es eroszakosan keltett, eloZo napi keresunkre. A terkep alapjan ugy tunt, a tengerpart
kevesebb, mint 100 km0-re van. Egyoras pakolas utan megint uton voltunk a tolteseken. Huvos
ido volt, es folyamatos kodszitalas. Az idillikus falvak egyikeben sem talaltunk boltot egy
jo ideig, vegul az egyikben megis raakadtunk egyre, es egy jatszoteren fogyasztottuk el az
elso holland reggelinket, aminek erdekessege az volt, hogy Rudi es ImRe eleteben elosZor
evett mogyorovajat. ImRe ugy erezte, hogy egy ilyen szep jatszoteren elegansabban illene
megjelenni, de DZSDZS-t es Rudit ez a szempont hidegen hagyta.
Tovabbi baranyfoldeken folytattuk utunkat, ami igencsak rosszul erintette az utfelulet
higieniajat, de az allatok viccesek voltak. Tudtuk, hogy aznap este meg ekll erkeznunk, de
valamiert egyikunk sem volt unnepelyes, utolso nap hangulatban.
A vegig ugyanolyan, de amugy szep taj, es az enyhe, de mindent atnedvesito eso miatt
altalnos demotivaltsag volt rank jellemzo, bar kicsit feldobott minket a bicikliutat
megszakito ladikszeru komp, es kedelyes vezetoje, majd a hajotemeto es hajomuzeum.
A Maas es Waal folyokat elhagyva kezdtunk megehezni, igy eeg sok idot toltottunk valamilyen
bolt keresesevel. Mint utobb kiderult, azert, mert valamilyen nemzeti unnep volt aznap
Hollandiaban, ezert minden zarva volt.
Ekkor az autopalya menten folytattuk utunkat, es mar 30 km-en belul volt Rotterdam. Megis
nagyon lassan fogytakl a kilometerek, es DZSDZS es Rudi nyugosek kezdtek lenni. Ekkor tudtuk
meg egy holland hazaspartol, hogy a legjobb uticelunk Hoek van Holland a Rajna torkolatanal.
Este 6 fele ertunk Rotterdam hataraba, es a belvarosba erve lenyugozott minket a varos
monumentalitasa. Hatalmas epuletek, hidak, stb.
Lassan elertunk a kikotokhoz, amihez foghato meretut meg el sem tudtunk kepzelni. Kb. masfel
ora bolyongas wes kerdezoskodes utan megtalaltunk egy tablat, ami Hoek van Hollandot 30
km-re irta. Ez kicsit levert minket, de rendithetetlenul folytattuk utunkat.
A tablakat kovetve meglepetesunkre kiertunk a varosbol (azt hittuk, hogy a tengerig tart),
es egy reten keresztuli egyenes szakasz utan megint hazak koze erve elvesZtettuk az utat.
Egy holgy azt mondta, ismer egy, a bicikliutnal rovidebb utat, es ot kovetve megint
kijutottunk a Rajna partjara. A kiiras szerint Hollandia Kampoja mar csak nehany kilometerre
volt. Neha megint eleredt az eso, es folyamatosan borult volt az eg. A Rajna itt egy nagyon
szeles es egyenes csatorna volt, es folyamatosan jartak oda-vissza a hatalmas hajok. Ez, es
a siralyok jeleztek, hogy mar nincs messze a tenger.
Elhaladva a hatalmas, becsuklhato arvizvedo kapuk mellett, egyer fogytak a kilometerek, bar
ugy ereztuk, ezek eletunk leghosszabbjai. Csak remeltuk, hogy naplemente elott elerjuk a
celt. Itt kellett radobbennunk, hogy Hoek van Holland nem csak egy hely neve, hanem egy
onallo kisvaros, es a kilometerek elfogytaval meg menni kell a partig. A tenger lebegett a
szemunk elott, es rendithetetlenul folytattuk utunkat a homokdunek kozott, habar mar keso
volt, es mind nagyon faradtak voltunk.
Negyed tizkot ertuk a kikotoi molo vegere, es lattuk meg a vegtelenbe nyulo tengert, ami
katarktikus elmeny volt. Fotozkodtunk, hazatelefonaltunk, osszeolelkeztunik, es megbontottuk
az elore bekeszitett belga soroket. A naplementet sajnos nem lattuk a felhok miatt, de szep
lassan besotetedett, es a kikoto fenyei gyonyoruek voltak.
A pillanat hosszas kielvezese utan visszaindultunk a varosba, ahol egy kiados vacsora utan
beultunk sorozni, ami nem tartott soka, mert nagyon elalmosodtunk. Ittasan, elfej utan egy
telepules kozepen nem volt egyszeru szallast talalni, plane, hogy eleredt az eso. Vegul
talaltunk nehany fat, amik koze behuzodhattunk. A buntetes elkerulese erdekeben nem vertruk
satrat, es az ejszaka szemerkelo eso ellen a magunk fole huzott satorponyvaval vedekeztunk.
A korulmenyekhez kepest egesz jol aludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése